Ötkor csörög az ébresztő. Bárcsak kinyomhatnám. Felkelek. Férjem odanyöszörgi, hogy fél óra múlva ő is kel. Kisietek, gépiesen keverem az intsant kávét a forró vízbe, leülök. Kezembe veszem az órarendem, átnézem az óráim. Kiválogatom a mai osztályaim. Elmegyek a fürdőszobába, megmosom az arcom.
Negyed hat. Sorban megyek az óráimmal, hátha így jobban elő tudom majd hívni a felépítést, és nem keveredek bele. Tanóra alatt óravázlatot böngésznem nincs idő, mert elég egy lyukas perc az órában és jön a rendbontás. A szaktanári figyelmeztetés már régóta nem ér semmit. Csak plusz időtöltés, míg beírom tekervényes mondatokkal, hogy miért kapta a gyerek. A szülők sokszor visszaírnak. Nem értenek egyet. Sokszor pedig hónapokig alá sincs iratva. Látta apu, de nem érdekli. Átfutom az első órám vázlatát. Kijelölő filccel aláhúzom a célt, és az értékelést. Fontos, hogy a gyerekek tudják, mit miért csinálunk az órán. Post-itekre firkantok kulcsszavakat és beleragasztom a könyvbe, munkafüzetbe. Eszembe jut, hogy de jó lenne, ha minden osztálynál vezetnék egy füzetet, ami pontosan ugyanolyan lenne, mint, amit nekik kell vezetniük. Talán könnyebb lenne a füzetek javítása is. A hiányzóknak is tudnék fénymásolni. Észreveszem, hogy a férjem csoszog felém. Jajj, már fél hat.
*
Szeretem a reggelek csendjét. Szeretem a férjem felbukkanó kócos fejét. Kedvesen mosolyog, megpuszil. Főzök neki kávét, félreteszem a mappákat. Tegnap nem sikerült 3 mondatot sem váltanunk, így elkezdi sorolni álmosan a teendőket.
- Postára kellene menned drágám, úgyis útba esik neked. A gyógyszertárból hozz kérlek fejfájás csillapítót, mert tegnap felzabáltam az összeset. A bankba is be kellene ugranunk együtt valamikor. Esetleg ma.
Beírom a teendőket a telefonomba. Nyúlok egy következő mappáért. Látom a férjem arcán átsuhanó bosszúságot.
- Ne vidd túlzásba a melót. Annyit nem keresel. - kacsint és megpuszilja a fejem búbját.
- Kérsz reggelit? - kérdezem elterelésként. Igen el kell tereljem a gondolataim, mert ha elkezdem kifejteni, hogy a dolgozatok nem javítódnak ki maguktól, és a füzeteket is rendszeresen ellenőrizni kell, különben van, aki egész órán nem ír le semmit, míg mások -olykor érthetetlen módon- hajlamosak totál mást írni, mint ami a táblán van. Készülnöm kell, mert a káosz demotiváló. Azonban nem célravezető belekezdenem. Amúgy sem érdekli, én pedig amúgy sem érek rá.
- Naná. - villantja fel imádnivaló mosolyát. Átrendezem fejembe a teendőim, előre jön a reggeli készítés. Amíg befalja, elkészítem a tízóraikat is.
- Isteni volt. Köszi. Rohannom kell. - kiviharzik.
Hat óra van. Felkeltem Pistikét. Gyűrött arccal mosolyog rám. Ki sem nyitja a szemét. Megsimogatom és a fülébe súgom, hogy tíz perc múlva reggeli. Addig még ébredezhet. Előkapom a harmadik órám vázlatát. Kinyomtatom az összefoglaláshoz szükséges kétféle feladatlapot. Arra gondolok, hogy ez egy halál unalmas óra lesz. Eszembe jut, miként dobhatnám fel szemléltető eszközökkel, vagy egy jó kis pörgős bemelegítő quizzel. Figyelmeztetést írok magamnak, hogy szedjem be itt 15 fő füzeteit.
Negyed hét. Pistikémmel kiülünk reggelizni. Sikerült még a pirítóst is elrontanom. Pistike beszél. Elmondja, mennyire izgatott a mai nap miatt, mert ma mesebeli csoportmunka lesz környezet órán, és utána egyből a testnevelés. Kedvesen emlékeztet, hogy holnap papírgyűjtés. Nem szeretne kimaradni a dicsőségből. A papírgyűjtés fontos. Beírom magamnak a teendők közé a telefonomba, mert már homályba veszett.
Reggeli után fogmosás, öltözés, bepakolás. A maradék két órám vázlatait, majd átfutom szünetben. Elballagunk a suliba. Útközben fejszámolunk és állatkitalálóst játszunk.
*
Reggel egy tanári szoba, olyan, mint egy élénk méhkas. A magam részéről, ha megtehetném, inkább hallgatnék némi jazz szenét, kávét kortyolgatnék és átgondolnám a maradék két órámat. Sőt, elszívnék egy cigit. Irreális elképzelés. Sorban állunk a fénymásolónál, ideges kérdések repkednek.
- Sok van még?
- Ez az első órádra kell? Mert nekem arra kellene.
- Mennyi az idő?
Fülsüketítő a zaj. Dolgozatok feletti sirámok, hahotázva nyugtázott aranyköpések, rohangáló osztályfőnökök. Az ajtón egyfolytában kopognak. Az ajtóhoz legközelebb ülő kolléga egyre bosszúsabban ugrál fel kinyitni. Érkeznek az igazolások, ellenőrzők, üzenő füzetek. Kisírt szemű anyuka is várakozik. Megkönnyebbülök, hogy nem rám. Már éppen sorra kerültem a fénymásolónál. A szakos kolleganőm érkezik, egyeztetni, hogy tartjuk-e a tanmenetet. Szeretem az egyeztetéseket, főleg amíg tudom tartani a tervezett meneteket, amiket a múlt tanév utáni két hétben olyan gondosan és elszántan kitálaltunk. A kezemben lévő papírcsomagra pillant érdeklődően.
- Iratsz ma?
- Nem. Majd holnap. Ez egy differenciált gyakorlólap a nyolcadikasok összefoglalásához.
- Megnézhetem? Én is éppen ma foglalok össze.
- Persze. - átnyújtom az otthon kinyomtatott eredetit.
- Mikre van időd! - mosolyog hunyorogva. - Lefénymásolhatom?
- Persze. - nem fejtem ki, hogy egy kellemes augusztusi délutánon gyártottam le őket. A differenciálás miatt kétfélét. Az összefoglalás fontos.
- Majd az asztalodra teszem ezt. Köszi. - lobogtatja az eredetit.
Háromnegyed nyolc. Eszembe jut, hogy be kell írnom a naplóba a tegnapi zöld jegyek maradékát. A napló sehol. Ja de, Béla bá, az osztályfőnök éppen hiányzásokat ellenőriz. Várok. Jelzőcsengő. A csengő, amire csak a tanárok figyelnek. Nem várok tovább. Felnyalábolom a cuccom, vállamra akasztom a táskám, és elindulok.
*
Az iskola egy labirintus. A nagy létszámú tanulóközösség nyilván nagy helyet igényel. Mindig eltervezem, hogy lépésszámlálót fogok használni, mert állítom kilométereket gyalogolok egy nap. Az első két óra rendben zajlik. Sikerül tartani a terveimet, sikerül megértetnem a tananyagot, rendbontással sem kell foglalkoznom. Nagyon ügyesek voltunk, így házit sem kellett feladnom. A második óra utáni nagyszünetben sikerül megkaparintanom a naplókat, amiket az első két órában ellenőriztek a helyettesek, így nem tudtam beírni. Befirkantom a tanóra anyagát, büszke vagyok, hogy egyezik a tanmenettel, jelölöm a digitális eszközhasználatot, aláírok. Apró örömök. A hetedikeseim naplóját is kimartam Erzsike kezéből, így beírom a hiányzó zöld jegyeket. Koncentrálok, nehogy más tantárgyhoz firkantsam őket. Öt perc maradt a szünetből, így magamba gyömöszölök egy müzliszeletet, ledöntök egy pohár vizet. Fogom a cuccaim és elindulok. Bevillan, hogy el kell mennem pisilni, mert már reggel hét óta nem voltam, és most ittam is. Útba ejtem a tanári wc-t. Négyen vagyunk bent hirtelen. Még jó, hogy nyolc fülke is van. Együtt csurgatunk. Ezt mindig is rémesen zavarba ejtőnek találtam. Becsengetés után két perccel érkezek a terembe. Ez lesz a legnehezebb órám. Nyolcadik osztály. Pistikéstül.
Tíz perccel a becsengetés után túl vagyunk egymás köszöntésén és a felszerelések is elő kerültek. Mindig perceket kell várnom csendben - és magamhoz mérten szigorúan- állva, mire elcsendesednek és felállnak. Tartanom kell a rendet az első pillanattól, különben elszabadul a pokol. Az adminisztrációt villámsebesen kell megejtenem. Hiányzók, házi feladat hiány, felszerelés hiány. Ez nem tarthat tovább pár percnél, mert ha túl hosszan belemélyedek, akkor nem nézek fel. Márpedig, ha nem nézek fel, úgy tíz másodpercenként, akkor valami repülni fog. Múlt héten a súlyos könyv repült Krisztián szájának. Fel is repedt. Tettes nem volt. Krisztián sem látta, hogy ki dobta meg. Azt mondja. Volt már, hogy tollak cseréltek gazdát a levegőben, "hiszen nem sétálgathatok" mentegetőzéssel. Pistike és még nyolc gyerek bevallja a házi feladat hiányt. Ötnek nincs felszerelése. Nem hiányzik senki.
- Pistike, ez volt az ötödik hiányod. Sajnos ez egy zöld egyes.
- Leszarom. A zöld jegy nem érdekli anyámat.
- Kérlek válogasd meg a szavaidat, és hozd ki az ellenőrződ!
- Nincs itt. - vigyorog az arcomba.
Adminisztrálom az ellenőrzőhiányt, miután meggyőződtem róla, hogy más még nem tette ezt meg a mai napon. Még két tanulónak kellene zöld egyest beírnom. Nekik sincs ellenőrzőjük. Adminisztrálom az ő hiányukat is, majd beírom magamnak a zöld egyeseket, áthúzva az összegyűlt öt hiányt. Megkérem Dorinát, hogy ossza ki a feladatlapokat a megfelelő padsorokban. Differenciáltan ülnek, képességeik szerint.
Egy teljes órámba telt az ültetés első nap, mert felfedezték a szisztémát. A leggyengébb csoport volt a leghangosabb. Megkérdezték, mégis miért ültetem így őket? Azt hiszem, ha a hülyéket elszeparálom, akkor jobb lesz az óra? Kedvesen megpróbáltam elmagyarázni nekik, hogy így könnyebben tudok segíteni, és nekik tudok más feladatokat adni, olyanokat, amiktől jobban és könnyebben megjegyzik majd a tanulnivalót. Fellázadtak, hogy ők nem akarnak más feladatokat. Képesek voltak azt mondani, hogy én elveszem a lehetőséget tőlük, hogy annyit tudjanak, mint a másik két padsor. Lesakkoztuk, megérte rászánni az órát, ami természetesen nem szerepelhet egy tanmenetben. Most úgy ülnek. Kapják is a különböző feladatlapokat.
Az első két padsor önállóan nekiláthat a munkának. A harmadik padsorhoz megyek. Megkérdezem, hogy elmondjam-e a feladatokat, illetve, hogy közösen csináljuk-e meg. Leszavazzák a közös munkát. Ők nem hülyék. Miért akarom én megint megkülönböztetni őket. A feladatokhoz sem kérnek magyarázatot. Közben az első padsorban kezek lendülnek. Végeztek három feladattal, jöhet az ellenőrzés.
Odaadom nekik a feladatok megoldókulcsát, közben emlékeztetem őket, hogy ezeket mikor és miért is tanultuk. Pistike és a körülötte ülök fennhangon vihognak. Szúrósan odanézek, miközben tovább magyarázok az első padsornak.
- Mit les? - kérdezi Pistike. Majd vigyorog. Halk kuncogás követi kérdését.
A második padsorban is lendülnek a kezek. Ők is megkapják a megoldókulcsot. Az első padsor jelzi, hogy túl vannak a javításon, minden jól ment. Haladnak tovább. Odalépek a harmadik padsorhoz. Biztatom őket, hogy kezdjünk neki közösen, mert látom, hogy a többség az égvilágon semmit nem ír. Húzkodják a szájukat, tollakat kéregetnek egymástól, elhangzik egy miszarnakez is. Elengedem a fülem mellett, mert huszonöt percnél járunk.
Az első feladat egy szókereső. Tanult fogalmakat kellene megtalálniuk a betűk között. Balázs megtalálja a pina szót. Ez három percnyi derültséget okoz. Végül sikerül megoldanunk közösen. Már fél óránál járunk, egy feladat kész nekik is. Mázlista vagyok, mert az első két padsor álomszerűen dolgozik. A hetedik feladatnál a középső padsor segítséget kér. Megállítom az első padsort a munkában, és megkérem őket, hogy magyarázza el valaki a feladatot a többieknek. Tünde jelentkezik. Kimegy a táblához.
- Na az okostojás. - érkezik a vihogás a harmadik padsorból.
- Deszka Manci. - repül a gúnynév. Reagálok, röviden, de határozottan. Már nem megyek bele a hosszú lamentálásba a csúfolódásról. Évek óta küzdök ez ellen. Ez egy összefoglaló óra, haladnunk kell. A harmadik padsorban sugdolóznak, majd megfordítják a feladatlapot és elkezdnek írni a hetes feladat környékén a táblára és Tündére pillantgatva.
- Drágáim nektek más a hetes feladat, mint nekik. - lépek oda.
- Már megint diszkriminál! - veti oda Botond. Elterelem a levegőben lógó kamaszos lázadást azzal, hogy nekilátunk közösen a második feladatnak. A megtalált fogalmakat kellene kikeresni a tankönyvből, átismételni. Ehhez tisztában kell lenni azzal, hogy mit hol tanultunk.
Elevickélünk az óra végéig. A harmadik padsor a nyolc könnyített feladatból kettő és felet oldott meg. Az első két padsor szépen végzett. Órai munka zöld ötössel jutalmazom őket. Hálás vagyok, hogy önállóan, okosan és ügyesen dolgoztak. Tudom, hogy ez egy unalmasabb, monotonabb óra volt, de szépen kitartottak. Biztos vagyok benne, hogy nem okoz gondot nekik a témazáró, még akkor sem, ha otthon ki sem nyitják már a könyvet. Mire beírom az ötösöket magamnak, a naplóba és az ellenőrzőkbe már csak két percem maradt a szünetből. Még két ellenőrző hiányt is be kellett adminisztrálnom.
Lerohanok a tanáriba. Lerakom a cuccom az asztalra, a megfelelő stócba. Észreveszem a kis papírt. Kedd 15-től 16-ig lemorzsolódott tanulók foglalkozása, szerda 14-től 15-ig lemorzsolódott tanulók foglalkozása, +1 felzárkóztatás csütörtök hetedik órában. A fülem zúg. Arcom lángol. Lerogyok a székemre.
Becsengetnek.
Segítség!?
***
26 tanóra + 26*30 perc felkészülés (hétvégére tolva) = 39 óra
+ Ügyelet: 30 perc reggel, 60 perc napközben =40 óra 30 perc
+ Értekezlet: havi 2 óra (heti fél óra lebontva) = 41 óra
+ Füzetjavítás: napi 1 óra; heti 5 óra. = 46 óra
+ Dolgozatjavítás: minimum napi 1 óra; heti 5 óra = 51 óra
+ fogadóóra heti 1 óra = 52 óra
+ heti 2 óra lemorzsolódott tanulók = 54 óra
+ heti egy óra felzárkóztatás. = 55 óra
Ne hagyd ki az előző részeket sem! Prológus, Első fejezet
