Én kérem készültem. Mind a huszonhat órámra. Mikor beláttam, hogy nem tölthetem a teljes hétvégém készüléssel, megpróbáltam a leghatékonyabb időmenedzsment tippeket összegyűjteni, feldolgozni, alkalmazni. Van egy családom, egy háztartásom, egy életem. A munkám munka.
*
Pistikéék egy vidámparkban voltak szombaton, vasárnap pedig bevásárlókörútra mentek. Tudom, mert többszáz kedvelést mutatnak a facebook fényképek, melyeken mosolyogva pózol hol anyukájával, hol egyedül. Anyuka is ismerősöm. Csodás panzió előtt emeli magasra a pezsgős poharát. Háttérben kecses lámpák világítják meg a szombat estéjét.
Átlagos hétvége után az átlagos kedden majd nem számítok Pistike házi feladatára. Bár öt-tíz perces munka lett volna. Nem ártana tudnom, hogy az otthoni magányban is emlékeznek-e a tanultakra. Ha nem, akkor tovább kell gyakorolni. Nem tudsz házat építeni, ha téglák helyett néhol vatta van.
Az én fiam is Pistike. Bár még fiatalabb Pistike, de eszembe jut, mennyire élvezné a vidámparkot. Nagyot nyelek, amikor arra a két órára gondolok, amit a Tescoban töltöttünk ezen a hétvégén. Egy órába telt mindent betenni a bevásárlókocsiba, ami a listán szerepelt. Törekszem a havi egyszeri nagyobb bevásárlásra. A második óra azzal telt el, hogy Pistike cipőt próbált, és kereste a megfelelő legót, amire elköltheti a szülinapi pénzt, amit a nagyszülőktől kapott. Izzadság csorgott a hátamon, amikor végiggondoltam, miként borul a felállított időtervem. Vagy csúszik még egy napot az 5.a dolgozatának kiosztása, vagy nem készülök két órára.
Mindig elfutotta arcomat a pirosság, amikor ilyeneken gondolkodtam. Pistikére szerettem volna koncentrálni, az én Pistikémre. Mégiscsak szombat van.
*
A hétfői értekezleten fogamat csikorgattam. Elfelejtettem, hogy ismét itt a havi szokásos értekezlet ideje. Mentségemre szóljon, hogy szeptember negyedik hetét kezdtük, így ez most az idei első. Változások, jelentések, statisztikák, magántanulók, bejelentések, megbeszélnivalók, programok, tervek. Fél öttől fél hétig. Fél kettőig volt órám. Kettőre le is értem a tanáriba, kezemben a napi 15 füzettel, egy osztálynyi témazáróval, amit ki kell javítanom. Kiszámoltam, hogy ha mindennap javítok 15 füzetet, akkor mindenkiét ki tudom javítani egyszer egy hónapban. Ma a hetedikesek írtak dolgozatot. Minden osztályban a téma végénél vagyok, így mint mindig, most is meg kell próbálnom lavírozni a tanórákkal. Nem írathatok mindenkivel egyszerre, mert nem tudnám normális határidővel kiosztani. Régen a tanárok javítottak, amikor mi dolgozatot írtunk. Manapság már bátran kérdeznek a gyerekek, aminek én örülök. Néha elég egy-egy rávezető mondat, hogy közelebb kerüljenek a megoldáshoz. Figyelnem kell a puskázásra is. Az okosórák, okostelefonok világában körbe-körbe járkálok a teremben dolgozatok alatt. Lerogytam a székemre és az asztalomon található, szépen négy stócba sorolt tankönyvekre lecsaptam a füzeteket, témazárókat. A tanári zsongott. A gyomrom korgott. Valamikor a második szünetben elmajszoltam egy sajtos kiflit az udvaron. Ez a nap, amikor ügyeletes vagyok. Utálok állva enni. Mondjuk sietve enni is utálok. Hidegben enni is. Ma sokáig itt leszek, így fájó szívvel gondolok az otthoni hűtőben, direkt mai ebédre elkészített chilis babomra, és kiszaladok a boltba. Műszakváltás volt, így a frissen sminkelt Mónika mosolyog rám a pénztárnál. Vettem egy ivójoghurtot, kétféle jól kinéző pékárut, egy zacskó sós mogyorót. Mónika úgy csúsztatja őket a szalagon, hogy nem győzöm elkapdosni az ebédem darabkáit. Végülis nem érünk rá. Se ő, se én. Meló van.
Visszaszaladtam a suliba, és adtam magamnak egy negyedórás pisi és kaja szünetet. A kávét is lefőztem, miközben elrágtam a két pékárut. Maradt másfél órám az értekezletig. Géppuska gyorsasággal javítottam a füzeteket. Néha eszembe jutott, hogy le kellene írnom magamnak a benyomásaimat, de maradok a kiosztott zöld kisjegynél. Nagyjából tudni fogom, kikre kell jobban odafigyelni füzetvezetés ügyileg. Négy percem van egy füzetre, ha hatvan perc alatt végezni szeretnék, ebből fél perc elmegy arra, hogy beírjam a jegyet a füzetbe, magamnak és a naplóba is. Ez a hetedik megkezdett munkaórám. Minden rendben zajlik az első két füzettel. A harmadiknál belép a tanáriba Klárika, és a kelleténél hangosabban kezdi mesélni a napját. A kollégáim még mindig nem szokták meg, a hosszú évek alatt sem, hogy nehezen szánom rá magam a céltalan társalgásra. Próbálok udvariasságból figyelni, a kezem azonban a harmadik füzet közel egyhavi teljesítményét próbálja gatyába rázni piros tollal. Hat perc lett. Klárika kifogyott a szuszból, én pedig mit sem törődve a kolléganőm csalódott arcával, folytatom a füzetek javítását. A negyediket kinyitom és érzem, ahogy felgyorsul a szívverésem. Alig bírom elolvasni a kusza betűket. Dátum, óraszám hiányzik, mindenhol. Az órai munka követhetetlen. Bevillan, hogy ez a gyerek milyen ügyesen dolgozott tavaly. Vajon mi történt vele? Majd emlékeztetem magam a kétperces csúszásra. Kényszerítem magam, hogy ne egészítsem ki a hiányokat, csak hatalmas hiányjelekkel, egy-egy szóval figyelmeztessem Julikát füzetének szomorú állapotára. Ilyen füzetből képtelenség tanulni. Nem írok a végére semmit. Odabiggyesztem a zöld kettest, majd beírom magamnak is egy felkiáltójellel. Lapozok a naplóba, végigfutom a jegyeit. Huh micsoda romlás tavalyhoz képest. A zöld kettest ide is beírom. Aprócska számot írok a nagyobb piros hármas mellé a tantárgyamnál. Pár elkalandozó gondolat a gyerekről, az életéről, a helyzetéről és máris nyolc percesre növeltem a két perces csúszást. A hatvanadik percben a tizedik füzethez érek. Szomorúan nyugtázom magamban, hogy ha lesz időm otthon, akkor az utolsó két füzet végére is tudok írni pár dicsérő sort és némi segítő észrevételt. Még öt füzet maradt, meg a témazárók. Négy óra van.
*
Négykor végzett Pistikém, gyorsan szalasztottam anyuékat, hogy vigyék el a suliból. Ott is vannak, várják a kapuban. Kifurakszom, hogy üdvözöljem őket, megköszönjem, hogy jöttek. Pistike kipirult arccal fut felénk. Alig várta, hogy hazaérjen és folytathassa a legót. Ez most csúszik pár órát. Fél hétig értekezünk. Lesz hét óra, mire hazaérünk. A szívem összeszorul. Fél órát még talán engedhetek legózni neki vacsora és fürdés előtt. Majd amíg a kádban csücsül, én átnézem a napi munkáját. Remélem nem maradt semmi otthonra. Anyukám gondolatolvasó. Felajánlja, hogy átnézi, maradt-e még leckéje. Hálásan pillantok rá, és puszit nyomok Pistike feje búbjára. Integetek.
*
Negyed öt. Még egy kávé-pisi belefér. Vágyakozva gondolok egy cigire. Mosolygok örömömben, hogy ma még csak 2 szálat szívtam el. Egyet reggel, egyet meg amíg futottam a boltba. Berohanok a tanáriba. Annyira örülök, hogy jut még nekem két korty a lefőzött "értekezletelőtti" kávéból. Felhajtom és kinyargalok.
- Ne menj el, tíz perc múlva kezdünk.
Kikaparok egy szál cigit, kotrok a gyújtó után a táskámba, majd mosolyt varázsolok az arcomra és kisietek. Rosszalló pillantások kísérnek az ajtóig. Meghozom az előbb cigi, aztán pisi döntést. Három nagy slukk után úgy érzem, bepisilek, és sietve megyek vissza a kapuhoz. Öt méterre a kaputól lehet dohányozni. Gyors klotyójárat. Persze sorban állnak, mert mindenkinek kell értekezlet előtt. Sürgetnek. Fél öt van.
*
Zakatol a szívem. Még érzem a kávé és cigi keverékét a számban. Hallgatom a beszámolókat. A nyolcadik megkezdett munkaórám. Próbálok észrevétlenül füzetet javítani. Nem egyszerű. Szemkontaktus. Bólogatás, érdeklődés az arcomon. Sós mogyit rágcsálok hangtalanul. Megszólít az igazgatóhelyes. Én vagyok az egyetlen, aki idén nem írt ki semmilyen szakkört és nem vállalt egy darab tanulószobát sem. Felállok, elmondom a miérteket. Nem tudok felkészülni több órára, egyszerűen képtelenség. Ráadásul nem is fizetnek ki semmilyen túlórát. A levegő megfagy a teremben. A négy fős vezetőség egyik tagjának sem csillan a szemében a megértés. Akkor majd nagyobb részt kapok a lemorzsolódó tanulók felzárkóztatásában. Ez a konszenzus. Nem mondok semmit, semmi értelme. Látom a főnök szemén, hogy ez még nem lefutott kör. Túl a kilencedik munkaórán végre kilépek a kapun. Otthon tartom magam a terveimhez. Pistikét odahozták, hazajöttünk, ő legózik én vacsorát készítek. Élvezem a csendet. Közös rántottázás. Pistike beszél. Mosolyog. Annyira szeretem. Fürdés. Mese. Nyolc óra van. Jóéjt puszit nyomok az arcára, megsimogatom. Férjem fürdik. Leülök. Döntést hozok. Folytatom a javítást. A holnapi óráimra felkészültem. Sikerült tartanom a harminc perc per tanóra felkészülési idő átlagot a hétvégén. Gyűlnek az óravázlatok a mappákban. Majd reggel átnézem, mi lesz a holnapi öt órámban. Rápillantok az órarendemre, és kényszerítem magam, hogy ne kezdjek el agyalni, mi lesz. Ott vannak a hétvégi tervek. Átöltözzek? Nem pazarlom az időt. Tizedik megkezdett munkaóra. A négy füzet kijavítva. Jegyek adminisztrálva magamnak, el ne felejtsem a naplóba beírni. A második témazárót javítom. Ők negyvenöt percig írják. Én vajon mennyi idő alatt javítok ki egyet?
Kilenc óra van. Megkezdem a tizenegyedik munkaórám. Tízig javítok. Viszonylag sikerül visszafognom magam, és nem pazarlom az időm a jó válaszok odaírásával, vagy a bő lére eresztett értékeléssel a dolik végén. Szép volt! Ügyes vagy! Ejnye. Fél tíz óta háromszor is össze kell adnom a pontokat, nehogy félreszámoljam. Alig bírok koncentrálni. Ritkán hibázok a pontokkal, de ha mégis, van, hogy a szülő jön be a fejemet venni, de sok gyerek is felháborodik. Pedig, ha észreveszed, én kijavítom a jegyed. Sosem értem, miért kell megsértődni egy hiba miatt. Elmegyek fürödni. A férjem már alszik. Elmerülök a forró kádban. Agyamban szaladgálnak a nap eseményei. Ilyenkor jut idő átgondolni, hogy elérték-e az órák a célokat. Hol kell még gyakorolni, hol jobban differenciálni.
Le kellene írnom. Reflexiók. - gondolom, ahogy gépiesen törülközöm.
Beállítom az órám ötre. Lesz egy órám a kávémra és a felkészülésemre. Talán még egy-két felmérést is kijavítok. Reggelire ki kell találnom valamit, talán turmix, tízóraikat megcsinálni, szendók. Ne felejtsem el visszavinni a füzeteket. Holnap után papírgyűjtés, össze kell Pistikének készítenem az újságokat. Ma nem olvastam e-maileket. Remélem semmi olyan, ami holnapra kell.
Elalszom.
***
26 tanóra + 26*30 perc felkészülés (hétvégére tolva) = 39 óra
+ Ügyelet: 30 perc reggel, 60 perc napközben =40 óra 30 perc
+ Értekezlet: havi 2 óra (heti fél óra lebontva)
+ Füzetjavítás: napi 1 óra; heti 5 óra.
+ Dolgozatjavítás: minimum napi 1 óra; heti 5 óra
+ fogadóóra heti 1 óra
Heti 52 óránál járunk.
Különprogramokat, szakköröket, tanulószobákat, lemorzsolódó tanulok felzárkóztatását nem vállaltam még, de majd holnap kikerül a beosztás. Kiderül mennyi lesz még.
Esetleg van tipped egy jobb időmenedzsmentre?
