A szerdát vártam. Az ötödikesekkel több állomásos csapatmóka lesz. A kincsestérkép leküzdésre váró akadályokat tartogat majd nekik a forró sivatagban. A nyelvtanításban azt szeretem a legjobban, hogy számtalan kreatív módja lehet a tananyag elsajátításának, gyakorlásának. Persze nem mindenki helyesli ezt sem.
Már hét óra húszkor búcsút intettem Pistikémnek. Szerencsére a kisfiam két osztálytársa is ekkor érkezett, így nem kell majd egyedül ücsörögnie. Indulhatnak az előkészületek! Öt plusz egy "állomás", négy csapat, az húsz titkos boríték. Az első feladatot boríték nélkül teszem majd az asztalokra, lefordítva. Fénymásolom a térképeket, a feladatokat. Vágom szét a papírokat. Állok, mert ilyenkor akkora a mozgás a tanáriban, hogy garantáltan meg-meglöknének, ha a székemen ülnék. Kevés a hely. Három éve újságból kivágott betűkből ragasztottam össze a feladatnyitó szövegeket. Szerencsémre lefénymásoltam őket, épp tavaly, biztosan megéreztem. Igyekszem gyorsan szétvágni mindent.
A tavalyi csoporttal kudarcba fulladt a játék, vagyis nem találták meg végül a kincseket, így elmaradt a jutalom, és az óra célját sem értük el. Nem minden osztályban lehet játszani amúgy. A dühös aprónépnek áldozatul estek a ragasztott levélkék. Ráadásul a következő heti fogadóórámra bejött egy anyuka, aki elmondta, hogy túl sokat játszunk, kevés a nyelvtan, a tankönyvben nincs kitöltve minden feladat. A haladási sebességgel sem volt elégedett, mivel a külön tanárral már egy fejezettel előbbre tartottak az iskolai tankönyvben, mint mi, itt az iskolában.
Negyvenötkor már sorba rendeztem a borítékokat, megoldásokat, utasításokat, térképeket. Kezembe vettem a CD lejátszót és a naplót is. Irány az osztály. A lépcsőn felfelé köszöngetünk egymásnak az álmos arcokkal. Lépéseim közben fejemben pörgetem a rám váró tanóra lépéseit. A csoportokban történő feladatoknak flottul kell követniük egymást, mert hamar felborulhat az óra. Nem fair az a kincskeresés, ahol bármelyik kincskereső bandának is, akár csak egy percet is kell várnia a következő küzdelemre.
*
A teremben zsibongás. Ez megnyugtatja a bennem suttogó bizonytalanságot, miszerint első órában nem lesz eléggé lendületes az osztály egy ilyen feladathoz. A gyerekek már tudják, hogy csoportmunka lesz. Mivel ismernek, tudják, hogy a kaland az valami más lesz. Elkezdjük átrendezni a termet. Szerencsére itt mozdíthatóak a padok. Az első évben, amikor egy hasonló órával készültem, olyan teremben voltak a diákok, ahol rögzítve voltak a padok. Az elrendezés így némileg akadályozta a hatékony csapatmunkát. Faggatnak rendületlenül:
- Varázsszőnyeg?
- Állatkert?
- Űrpiac?
Mosolygok és ingatom a fejem, miközben cipeljük a padokat. A csoportos bizonytalanság javaslatokat szül.
- Csináljuk a számos versenyt!
- Legyen színháború!
- Nem úgy rendezzük a termet. - vág közbe Orsi.
Megkérem őket, hogy menjenek ki, és csak becsengetéskor jöjjenek be. Szerencsémre hiányzó nincs, így a tizenhat fő bevetésre kész. Jó, ha egyforma számú tanulók alkotják a csapatokat. Négy borítékot elrejtek, persze a sarkuk kilóg. Lesz majd egy feladat, amit meg kell találniuk, mielőtt neki kezdhetnek. Felírom a táblára hatalmas betűkkel angolul, hogy KINCSKERESÉS. Elrendezem magam előtt a többi borítékot. Csengetnek. Néma csendben, kuncogva vonul be az ötödik osztályos csoport. Már tudják, hogy az ilyen órák elején az örömujjongás, a sikítva berohanás, csak értékes perceket vesz el az órából, mert a hangzavart nehéz lecsitítani. Csendesen örülnek, némán tapsikolnak. Elindul a csapatalakítás. A tizenhat cetlin 4 féle ábra. Egyik csapatban azok lesznek, akik a nagyítót húzták, másikban akik a távcsövet, harmadikban akik az iránytűt, negyedikben pedig, akik a kalapot. Szépen csoportokat alakítanak, elhelyezkednek az összefordított padoknál, próbálják kitalálni, mi lehet a lefordított lapon. Elindítom a CD-t. Joe, a hihetetlen szellem szól hozzájuk. (A férjem szellem hangon.) Ismerteti a kaland helyszínét angolul, a forró sivatagot, ahol 100 éve elásta a Sivatag Királyának a koronáját, no meg némi aranyat. Felszólítja a kalandorokat, hogy induljanak a keresésre, melyre 40 percük maradt. Kutyaugatás követi a CD-n a szellem beszédét. Izgatottan nekilátnak, magamban drukkolok, hogy minden továbbra is jól alakuljon.
A tavalyi osztály a csoportalakításnál vesztett el annyi időt, hogy nem maradt elég a feladatok végigcsinálására. Az egyik kislány hatalmas hisztit csapott, mert három fiúval került egy csapatba, köztük azzal a fiúval is, akivel nem beszélhet, mert az anyukája megtiltotta neki. Miután sikerült lecsillapítani, duzzogva ülte végig az első két feladatot. A csapata rengeteg időt nyert volna, ha aktív ő is.
Tapsra megfordítják a lapot. Tanult szavakat rejtenek a keresztrejtvény definíciói. Függőlegesen végül kijön a kalandor csapat neve. Nyilván minden csapaté más, azonban egyforma hosszúságú. Így fair a keresztrejtvény. Idén kicsit nehezítettem a feladványokon, mert ebben az osztályban sok a keresztrejtvény guru, és túl gyorsan végeztek volna az eddigi rejtvénnyel. Ha kész a csapatnév, akkor irány a boríték keresés. A keresztrejtvény alatt angolul is, magyarul is ott az utasítás: Kettő fő indulhat a keresésre. Ha olyan borítékot találnak, amin nem az ő csapatnevük van, akkor azt csendben vissza kell rejteniük, figyelve arra, hogy a sarka látszódjon.
Ahogy végeznek a csapatok, indul is a keresés. Az ülő csapattagok hangosan biztatják, segítik a keresőket. Csendre kell intenem az osztályt. A zaj nem jó. A szomszéd teremből bármikor átjöhet egy tajtékzó kolléga, hogy közölje, ők bizony témazárót írnának, ha nem lenne ekkora lárma.
Nevetve futnak a helyükhöz a megtalált borítékokkal. A csapatnév mindenkinél stimmel; még egy betűhiba sincs, így minden csapatnak megy a maximális öt pont. Amíg ők keresztrejtvényt fejtettek, én letöröltem a táblát és felrajzoltam a pontgyűjtőt, beírtam a csapatok neveit, feladatok sorszámait.
A borítékokban ott lapulnak a térképek és 4 darab kisebb, kiszínezendő zászló és egy színkódlap. A zászlókon összeadások. Ha az összeadás eredménye harminchat például, akkor az adott részt pirosra kell színezned. Ha mondjuk harminchét, akkor sárgára, és így tovább. Ha mindenkinek jó a zászlója színezése, akkor átkelhetnek az Oroszlánok Hídján.
Innentől nem azonosak a feladatok, ahogy a térképek sem. Egy csapat ugyanis mindig nálam állomásozik, az Orrszarvú Völgyben, ahol szóbeli akadályokat kell leküzdeniük, párbeszédeket kell lefolytatniuk, így fontos a ritmus. Nem lehet torlódás a Völgyben.
A Kaktusz Tengeren akkor juttok át, ha egy lyukas szövegben megfelelően helyezitek el a szavakat. Ha minden jól megy, egy szó kimarad. Ha ügyesek voltatok, akkor az az egy szó lesz a megfelelő jelszó, aminek segítségével továbbmehettek, öt ponttal gazdagabban. A következő borítékot akkor kapjátok meg, ha a helyes jelszót megmutatjátok nekem.
A Homokvárban hallásértés feladat vár rátok. A terem végében elhelyezett CD lejátszón Joe szelleme osztja meg veletek táskája tartalmát. Igaz, hamis feladatban bizonyíthatjátok, hogy mik vannak nála, illetve mik nincsenek. 10 állítás. Öt pont, ha mind jó. Itt magatoknak javítotok a feladat után megkapott megoldólapról. A Homokvár necces rész. Jó lenne, ha több CD-lejátszó is lenne, torlódás esetére. Az sem mellékes, hogy becsületesek legyetek javításkor.
A Skorpió Dombon egy olvasott szöveg megértése a feladat. A szövegből kiderül majd számotokra, hogy mennyi idős is Joe, magas-e vagy alacsony, dundi vagy sovány, milyen a haja, a szeme, a hangulata, mikor van a szülinapja, hol van most. Kiderül az is, hogy nincs egyedül. Van egy kutyája, Félelmetes Jack, aki hatalmas, fekete és borzasztóan vad. Kérdésekre kell válaszolnotok a szöveg alapján. Idén ezen is változtattam, mert ez egy gyors osztály.
Az óra mesésen lezajlik. Semmi torlódás, semmi fennakadás. A csapatok nagyjából azonos képességűek voltak. Itt még nincs akkora különbség a gyerekek tudásában. Hálás vagyok, hogy szépen tudtak együtt dolgozni. Nem volt vita, nem volt hallgatózás, szerintem a javítások is becsületesen történtek. Tudják, hogy ha észreveszek huncutságot, akkor pontlevonás jár. Kicsengetéskor éppen a "kincseket" osztom. Apró csokik, radírok, ceruzák, matricák. Helyezéstől is függ. Örülök, hogy örülnek a nyereményeknek. Volt osztály már, ahol szájukat húzkodták, mondván, hogy ezek milyen kincsek. Mire elbúcsúzunk már öt perc eltelt a szünetből. Kedvesen mondják, hogy menjek csak, majd ők visszarendezik a termet. Boldogan távozom, bár tudom, hogy a munkafüzetben így kimarad az összefoglaló lecke. Most így foglaltunk össze. A következő órán még összeírjuk az átnézendőket, megbeszéljük a tanulási technikákat. Több gyakorlásra nem marad idő, de a mai órán úgy tűnt, minden flottul megy.
A folyosóra kilépve nekem szalad egy apróbb fiú. Kétszáz darabra hullik a kezemben tartott mappa tartalma. Összeszedegetjük. Sok apró kéz segít. A gyerekeket kérem, hogy ne gyűrjék össze a borítékokat. Annyira. Becsengetnek. Jön a második óra. Szaladok lefelé. Magamban szedegetem össze a következő óra lépéseit.
- Bárcsak minden óra ilyen lehetne. - gondolom magamban, amikor rápillantok a következő óravázlatomra. Szedem a lépcsőfokokat. Ismét felfelé.
(Folyt. köv.)
Olvastad az előző részeket?
Első fejezet - Az időbeosztásról
Második fejezet - A munkaidőről
Harmadik fejezet - Egy fogadó óráról